Talán az elején illenne kezdenem ... (év számokkal  nem szeretnék senkit sem bombázni..plussz szeretném titokban tartani azt hogy ki vagyok) 

Február 6.-án hozott meg a gólya .. Azt  hallom a mai napig hogy nehéz természet vagyok...mert akkor se azt csinálltam amit a doki bácsik kértek.. ( szerintem ez vic :) )

Hát az első  7 évemben egy normális gyerek  életét éltem a világ legjobb apukájával és nagymamájával és kissi fura anyukával, nagypapával és tesóval. Igen apás kiscsaj voltam .. Rengeteg időt töltöttem vele ...ez azt eredményezte hogy ízig vérig az ő  kicsilánya letten elég erős fiús természettel ... Csak hogy egy párat megemlítsek.. Lovagoltam... Traktort vezettem ,, báláztam kaszáltam.. istálló körüli munkában vettem részt..és ha tehetem mindi vele lógtam...

Nagyimmal tanúltam.. ő tanítgatott  konyhában ügyeskedni.. kisebb nagyon rikerekkel... nem nagyon érdekelt a dolog így nem tettem  meg mindent azért hogy megtanuljam :)

Furcsa ..de anyukám teljsen kiesik a gyermekkori emlékeim közül... Egy olyan pillanat sem rémlik hogy elmentünk volna együtt a játszótérre vagy csak leültünk volna tanulni.. NEM ! Ezek az élmények a mamámmal kapcsolatban élnek...

Hát mint minden gyermek én is elkezdtem a sulit..Imádtam .. Rengeteget tanultam de nem azért mert  muszály volt ,hanem érdekelt .. meg is hozta a gyümölcsét ... Osztály első voltam az álatalános alatt Ballagáson pedig meg kaptam az "Iskola kiváló diákja címét " :..De erre később visszatérek..

8 éves voltam amikor a szüleim kapcsolata valami okból kifolyólag megromlott..már a válás is felmerült...Emlékszem apukám dolgozott a Mamus len volt a kertben és  én meg kivételesen anyu társaságában üldögéltem...És ő rám nézett és megkérdezte : Kivel maradnék ha elválnának?( de már rá jöttem ennyi idős fejjel [mintha annyira idős lenék] hogy egy 8 éves nem dönthet.)
Gondolkodás nélkül rávágtam hogy apukámmal szeretnék maradni....
Szerintem itt vágtam el anyuval a kapcsolatot..
De szerencsére a válásra nem került sor.. valami sodadfolytán kibékültek..
Lassan 9 éves lettem és viszonylag boldog voltam..Ugyan is apukámat 3szor vite el a mentő rosszul létek miatt.. de felépült mindig és elégg hosszú ideig semmi gond nem volt azt hittem meggyógyult....De amikor azt hiszed  minden rendben akkor jössz rá hogy nem..
Június volt.. végre vége volt a sulinak.. Nyári szünet. Alig vártam hogy újra apukámmal legyek mindig és mehessünk  lovagolni és traktorozni...de szép álom maradt..
Szerdai nap...csoda szép napsütéses délelőtt volt....Hallottam autó ajtók csapodását...azt hittem keresztanukám  jött... de nem .. Anyu jött lefele a lépcsőn ..megláttam nem is értetem ..
Mama is jött ki elé... ÉS egy szemrebbenés  és könny nélkül közli velünk hogy meghalt apukám.... nem akartam elhinni üvöltöttem egy hatalmasat : Az nem lehet! Hazudsz.. és elrohantam az istálóba a lovamhoz és csak sírtam.... nem szóltam senkihez ...ugyan is közben a szűkcsalád lassan megérkezett.. akkor már vagy 2 óráa zokogtam és senki nem tudott elrángatni  a lovam melöll.. Kihívták az orvost ugyan is nagymamám szívbeteg volt ... 2 db nyugtatót kapott.. és én is... 
Nem beszéltem senkivel ..csak a Mamival..de neki is csak akkor ha kérdezet anyuval semmit.. Így visszagondolva azért mert nem láttam könnyezni...
Azon a napon nem mentem be a házba csak  az istálóban ültem közben elláttam a lovainkat... Este felé hallom a kocsink hangját azt hittem halucinálok ..úgyan is apu a kocsival ment dolgozni és a munkahelyén hunyt el...:( Azt hittem csak álmodtam hogy elvesztettem a leggfontosabb embert az életemben... de sajnos nem... a  Barátja hozta haza a kocsit.. 
Anyuék elkezdték szervezni a temetést.. én nem szóltam semit...csak bólintottam ha kellet...Június 15 temetés 3 óra teljesen kivoltam már akkor is..Családtagok az ország külöböző részeiből érkeztek és hatalmas volt nálunk a tömeg....
Kb .. 2 kor indultam el unokabátyámmal a temetésre.. nem voltam hajlandó egy kocsiba ülni anyuval...és csak a bátyusban bíztam akkor.. egész után nem szólt semmit és én se csak fogta a kezem ami  kellet akor és elég volt..
Mire odértünk a csalá egy kisebb  körben állt a hullaház elött.
Gyönyörűszépen felvolt ravatalozva ... bennt volt még Édesapám koporsója... akkor törtel bennem és fogtam fel hogy soha többé nem lesz velem és nem foghatom a kezét ,nem ölelhetem meg és mondhatom neki hogy szeretlek..!A koporsó még nyitva volt de nem láthatták a kivül állók( ármint a  hullaházon kivül állok)  Anyu ... Mama és a testvérek elbúcsúztak és megegyszer megsimogatták a kezét... Én is szerettem volna de nem engedték.. kitéptem bátyus kezéből a kezem és elkeztem  a koporsó felé rohhanni de a két keresztapám elkapott és nem engedtek zokogtam és nem érdekelt hogy mindenki engem néz... Elkezdődött a zene és a koporsó a ravatal helyre került a család körül ülte-álta..  kivéve engem és a bátyust...Nem engedtek fel ...még a zárt koporsóhoz sem.. ugy éreztem nem búcsúzhatok el attól akit mindennél jobban szerettem...

http://www.youtube.com/watch?v=1SNakJ5JXp4 ...--> ez szólt a temetésen.. a Mainapig beleremegek és könnyezem..!!!

Szertarás véget ért és elindultunk a sír helyhez belehelyezték .. és egy szál virágot nyomtak a kezembe hogy dobjam bele...elindultam beledobtam ....utánna kiesik minden.... elájultam és a szobában ébredtem arra hogy uncsitesoim pofozatnak....
Halotti tor volt az udvaron.. ami egyáltalán nem hasonlított arra.. Nagyim csendben ült a konyhában és tűrte ahogy a kintiek nevetnek.. megöleltem és kimentem a kintiekhez.. már akkoris nagy pofám volt..és oltári ideges is voltam.. elüvültüttem magam hogy ezt nem illik és hogy mindenki szégyelheti magát...

11 éves koromig nem beszéltem ...de amikor elkezdtem életem sportját akkor feloldódtam és újra beszéltem de még mindig nem voltam az igazi...
Kosaraztam is mellete.. de nekem a Shooting az életem :)
Elkezdtem versenyezni ..Imádam az első pillanattól.. talán 3 hónapja lötem amikor megnyertem az 1 versenyem...

12 éves koromra mire összeszedtem magam és kezdtem újra booldogg lenni olyan szoros viszonyom lett a nagyimmal hogy az hihetetlen..De elvesztettem az akkori legjobb bnömet.. ismét magamba zárkoztam ..kifelé mosolyogtam de belül érzelmi roncs voltam..
Nem volt elég hogy elveztettem Timit..Anyuval hatalmas viták alakultak ki sokszor sírással vagy edény töréssel i végződtek..de nagyimnak köszönhetően kilábaltam ismét a szakdékból..de anyuval a konfliktusok egyre erősödtek...

Boldog tudtam lenni. Versenyen megismertem Muccot  akivel mostanra olyan szintre juttotam hogy egy napig nem bírom ha nem beszélünk és nem túlzom de annyira szeretem mint apukámat szerettem és még  mindig szeretem..talán félévvel később Bogarat is megismertem és így ők alkotják mára szinta a csalládom.. Mami örült  hogy rájuk találtam és én is :)

14 éves koromig az anyus veszekedéseket leszámítva boldog voltam és elkezdtem Mucc és Bogár felé egyre jobban nyitni...
8. évvégén vizgáznom kellet már csak töri volt hátra június 2.-án.
Mamussal az előtte lévő délutánt azal töltöttük hogy tanulok és ismételek...Mikor űgy éreztem hogy tudom meg ittunk egy pohár bort..és go aludni :))
Aztán hajnali fél5kor kiabálás ... Papa anyunak kiabál.. : menyem gyere gyorsan a Mama nagyon hörög és nem válaszol..
Azt hittem ismét egy rémálmom van ..de nem...
Kiugrottam az ágybúl és rohantam a szomszé szobába...Anyu addigra anyit csinált hogy szolt a hugomnak hozzon vizes ruhás törölközött.. elkezdtem ordítani.. ne azt hozzátok ha nem a mentőt hívjátok..Azt hittem eltudják intézni.. de tévedtem... Bevettettem mindent amit tanultam de nem használt ...Folyamatosan figyeltem az időt.. eg váratlan pillanatban rám nézet és elmosolyodott..A szeme ismét lecsukodótt...arca kisimult és én tudtam hogy elvesztetttem ...
Mire kiértek a mentősök már  mindedj volt... nem beszéltem csak csendben a háttérbe vonultam.... Folytak a könnyeim és nem akartam elhini hogy elvesztettem a Mamusomat...
Ismét teljesen magamba zuhantam...és nem volt kedvem semmihez.. Muccék biztatttak és egy idővel könnyeb lett....Mikor a nagyim elvesztettem ugyan abba az életben a csapattársam is..
de muszály volt túl lépnem mert én élek.....

Anyuval olyan durvává váltak a veszekedésék hogy leléptem otthonrol ...melozom suliba járok..
Rendőségi ügyem is volt idén..Anyukám élet társa...akinek a szakmálya tanár.. majd nem meferőszakolt.. nem mert erről beszélni senkinek előszőr mert szégyeltem de a BARÁtoknak szóltam és felnyitották a szemem hogy nem hagyhatom ezt .. hiszen ha velem megcsinálta akkor mással sem kizárt... Rendőrségi ügy lettt..de happy end-del végződött...

Megtaláltam azt akivel eltudnám képzelni az életem :)  <3

Most versenyen végre kimondhatttam azt hogy szeretlek annak aki nálam először érte el 1 hónap alatt ezt :) Nagyon megszeretttem és az éltem is rá bízom ha arrol lenne szó :)

május 2.án kórházba kerültem.. elég durva dologgal , és én makacsa hülyéhez mérten kijöttem.. meg is szívtam.. most itt fekszem.. folyik belém az infuzió és a vér is... hajlamos lennék öngyilkoságra.. csak Banyával való telefonozás  helyre rakott! 

Eléggé durva volt ezeket átélni... És nem hittem hogy ekkora szükség van a barátokra..De tévedtem ...Imádom őket és ők is enem most kiderült, hogy kikre számíthatok feltétel nélkül!

Banyusom ezt  mondta: Kicsilány bármikor  akár hajnali 1kor is hívhatsz..neked mindig felveszem:)
 Boldog vagyok h velem vannak :) 

Már gógyulgatom de nem az igazi. Élek, de megint viszakellet mennem az orvoshoz ismét elkezdtem a betegséget. de a dki kiküldött annyival h majd elmúlik nem vészes..Áhh konkrétan állni nem tudok. 

Suliba elég rendesen szívok.de semi gáz erős vagyok Kibiróm :)

Egy tündér pasi és egy eléh zívós barátikör ál mellettem :)!!!

Oldal: Az életem :$
Élni annyi, mint küzdeni. - © 2008 - 2024 - life-life.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat